„Azokat a vizsgálati módszereket jelöljük a távérzékelés gyűjtőfogalmával, amelyekkel a közelünkben vagy tágabb környezetünkben található tárgyakról vagy jelenségekről úgy gyűjtünk adatokat, hogy az adatgyűjtő (általában szenzornak nevezett) berendezés nincs közvetlen kapcsolatban a vizsgált tárggyal vagy jelenséggel. A fényképezés tipikusan távérzékelési adatgyűjtés, a tárgytól vagy jelenségtől meghatározott távolságra lévő fényképezőgép az objektíven keresztül beeső fényt (elektromágneses sugárzást) egy fényérzékeny lemezre (filmre, vagy elektronikus képérzékelőre) vetíti, ahol meghatározott kémiai, illetve fizika folyamatok következtében kép keletkezik [Manual, 1983].” (Térinformatikai fogalomtár) Ezeket a felvételeket erre a célra fejlesztett különleges mérőkamerákkal készítik, amelyeket repülőgépekre szerelnek fel. E felvételek lehetnek fekete-fehérek vagy színesek, sőt megfelelő kiértékelő műszerrel 3D hatást elérő képpárokat is használhatunk térképünk készítéséhez. (Jesús Reyes Nunez) A múlt század hatvanas évei óta alkalmazzák a műholdak által készített felvételeket a térképkészítésben. A műholdfelvételek nemcsak nagy területeket fednek, hanem digitális formátumuk miatt közvetlenül használhatók, elemezhetők a térinformatikai rendszerekben (Jesús Reyes Nunez)
|
